Ha a középkori szántás fejlődése nem emelte ki Európa parasztjait a szegénységből, annak nagyrészt az volt az oka, hogy uralkodóik az új termelésnövekedésből származó vagyont inkább katedrálisok építésére fordították.
Közgazdászok szerint valami hasonló történhet a mesterséges intelligenciával (AI), ha az úgy kerül be az életünkbe, hogy a hirdetett előnyöket kevesen élvezik, nem pedig sokan.
„A mesterséges intelligenciában rengeteg lehetőség rejlik – de a lehetőségek bármelyik irányba mehetnek” – állítja Simon Johnson, az MIT Sloan School of Management globális közgazdaságtan és menedzsment professzora.
A mesterséges intelligencia támogatói olyan termelékenységi ugrást jósolnak, amely jólétet fog teremteni és javítani fogja az életszínvonalat. A McKinsey tanácsadó cég júniusban úgy becsülte, hogy a mesterséges intelligencia évente 14 és 22 billió dollár közötti értéket teremthet – ez a felső érték nagyjából az amerikai gazdaság jelenlegi méretének felel meg.
Egyes techno-optimisták még ennél is tovább mennek, és azt állítják, hogy a robotokkal együtt a mesterséges intelligencia az a technológia, amely végre megszabadítja az emberiséget az unalmas feladatoktól, és a kreativitás és a szabadidő eltöltésének lehetőségét teremti meg számunkra.
Ugyanakkor sokan aggódnak a megélhetésre gyakorolt hatása miatt, beleértve azt is, hogy a legkülönbözőbb ágazatokban munkahelyeket semmisíthet meg – a hollywoodi színészek júliusi sztrájkja jó példa erre, attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia által generált hasonmásaik miatt elbocsátják őket.
Ezek az aggodalmak nem alaptalanok. A történelem azt mutatja, hogy a technológiai fejlődés gazdasági hatása általában bizonytalan, egyenlőtlen és néha egyenesen rosszindulatú.
Johnson és az MIT közgazdásza, Daron Acemoglu idén megjelent könyve a technológia ezer évét vizsgálta – az ekétől kezdve az automata önkiszolgáló pénztárgépekig – a munkahelyteremtésben és a jólét terjesztésében elért sikereik szempontjából.
Míg a fonógép kulcsfontosságú volt a textilipar 18. századi automatizálásában, a kutatók úgy találták, hogy hosszabb munkaidőhöz vezetett, nehezebb körülmények között. A mechanikus gyapottisztító gépek elősegítették a rabszolgaság 19. századi elterjedését az amerikai Délen.
Az internet története összetett: sok új munkaköröket teremtett, miközben a megtermelt vagyon nagy része egy maroknyi milliárdoshoz került. Az egykor dicsőített termelékenységnövekedés számos gazdaságban lelassult.
A francia Natixis bank júniusi kutatási jelentése szerint ez azért van így, mert még egy olyan elterjedt technológia, mint az internet, számos ágazatot érintetlenül hagyott, miközben az általa létrehozott munkahelyek közül sok alacsony képzettséget igénylő volt – gondoljunk csak az online vásárlások szállítási láncára.
A globalizált gazdaságban más ok is kétségessé teszi, hogy a mesterséges intelligencia potenciális előnyei egyenletesen érvényesülnek-e majd.
Egyrészt fennáll a „versenyfutás az alulról lefelé” veszélye, mivel a kormányok egyre lazább szabályozással versengenek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos beruházásokért. Másrészt a befektetések vonzásának akadályai olyan magasak lehetnek, hogy sok szegényebb országot lemaradásban hagynak.
„Megfelelő infrastruktúrával kell rendelkezni – hatalmas számítási kapacitással” – mondta Stefano Scarpetta, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) foglalkoztatási, munkaügyi és szociális ügyekért felelős igazgatója.
Az innováció, mint kiderült, a könnyű rész. A nehezebb az, hogy mindenki számára működjön – és itt jön a képbe a politika.
Az MIT szerint a vasút megjelenése a 19. századi Angliában a gyors demokratikus reformok idején lehetővé tette, hogy a társadalom szélesebb rétegei is élvezhessék ezeket az előrelépéseket, legyen szó akár a friss élelmiszerek gyorsabb szállításáról vagy a szabadidős utazások első ízéről.
Hasonló demokratikus vívmányok máshol is segítettek millióknak élvezni a technológiai fejlődés gyümölcseit egészen a 20. századig. Johnson azonban azt állítja, hogy ez az elmúlt négy évtizedet jellemző agresszív részvényes kapitalizmussal kezdett megváltozni.
Az automatizált önellenőrző pénztárgépek – állítja – jó példa erre. Az élelmiszerek nem lesznek olcsóbbak, a vásárlók élete nem változik meg, és nem jön létre új feladat. Csak a munkaerőköltségek csökkentéséből származó profitnyereség a meghatározó.
A munkavállalói csoportok, amelyek az 1980-as évek előtti befolyásuk nagy részét elvesztették, a mesterséges intelligenciát a munkavállalói jogokat és a foglalkoztatást fenyegető, potenciális veszélyként azonosítják.
Ez csak egy a számos tényező közül, amelyek segítenek meghatározni, hogy az AI hogyan alakítja gazdasági életünket – a trösztellenes politikától kezdve az AI-szolgáltatók közötti egészséges verseny biztosításán át a munkavállalók átképzéséig.
Egy júliusban közzétett, mintegy 5300 munkavállaló körében végzett OECD-felmérés szerint a mesterséges intelligencia javíthatja a munkával való elégedettséget, az egészséget és a béreket, ugyanakkor kockázatot is jelenthet a magánélet védelme, a munkahelyi előítéletek megerősítése és a túlhajszoltságra való ösztönzés.
„A kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia súlyosbítja-e a meglévő egyenlőtlenségeket, vagy pedig segíthet visszatalálni valami sokkal igazságosabb állapotot” – mondta Johnson.