A nap perzselte sivatagban, Szaúd-Arábia Vörös-tenger partja mentén egy jövőbeli urbánus életmód víziója formálódik – vagy legalábbis ennek kellene történnie. A Vonal, a királyság ambiciózus Neom projektjének sarokköve, 2021-ben került bemutatásra, azzal az ígérettel, hogy alapjaiban fogja megváltoztatni a 21. századi várostervezést. Azonban a legújabb fejlemények arra utalnak, hogy ez az előrelépés délibábja kezd halványulni.
A Vonal, amelyet az ökológiai technológia és a várostervezés csodájaként harangoztak be, globális figyelmet keltett radikális koncepciójával: egy 170 kilométer hosszú lineáris város, amely két párhuzamos, 500 méter magas tükrös szerkezetből áll. Ez a „vertikális város” kilenc millió embert kívánt elszállásolni mindössze 34 négyzetkilométeren, olyan népsűrűséggel, amely még a világ legzsúfoltabb metropoliszait is megszégyenítené.
Mohammed bin Salman koronaherceg agyszüleménye, A Vonal Szaúd-Arábia merész lépéseként került bemutatásra egy poszt-olaj jövő felé. Magasztos céljai között szerepelt a 100 százalékban megújuló energia használata, az autómentes környezet magas sebességű vasúttal való közlekedésre, és a terület 95 százalékának megőrzése a természet számára. Emellett a lakosok maximum 20 perces ingázást és legfeljebb öt perc távolságot élvezhettek az alapvető szolgáltatásoktól.
Közel három évvel a bejelentése után úgy tűnik, hogy A Vonal a nagyszabású vízióból visszalépett a csökkentett valóságba. A szaúdi kormány legújabb bejelentései jelentősen visszavágták a projekt ambícióit. Az eredeti cél, hogy 2030-ra 1,5 millió embert szállásoljanak el, mindössze 300,000-re csökkent. Még ennél is feltűnőbb, hogy az ikonikus 170 kilométeres szakaszt az első szakaszban mindössze 2,4 kilométerre redukálták – messze elmaradva az eredetileg ígért forradalmi városméretű kísérlettől. Ez a drasztikus csökkentés kérdéseket vet fel a projekt életképességével és a támogatói bizalmával kapcsolatban.
A projekt alapvető koncepcióinak alapos vizsgálata alapvető hibákat tár fel, amelyek megkérdőjelezik az egész elképzelést. A Nature.com oldalon megjelent tanulmányukban Rafael Prieto-Curiel és Daniel Kondor rávilágítottak a Vonal tervezésében rejlő matematikai lehetetlenségekre. Rámutattak, hogy a javasolt nagy sebességű vasútnak több mint 200 megállóra lenne szüksége ahhoz, hogy biztosítsa, hogy egyetlen lakos se legyen öt percnél távolabb egy állomástól. Ez azonban olyan rövid távolságokat eredményezne a megállók között, hogy a vonatok soha nem érnék el optimális sebességüket, így az átlagos ingázási idő legalább 60 percre nőne. Emellett az átlagos gyaloglási távolság egy állomásig 1,3 kilométer lenne – aligha az a kényelmes, autómentes utópia, amelyet eredetileg elképzeltek.
Ezek a fejlemények súlyosan aláássák A Vonal legfőbb vonzerejét. Az a lineáris jelleg, amely olyan ikonikussá tette, bizonyul a legnagyobb gyengeségének várostervezési szempontból. Prieto-Curiel és Kondor azt javasolják, hogy egy körkörös tervezés megoldaná ezek közül sok problémát, csökkentve az átlagos távolságot a lakosok között mindössze 2,9 kilométerre. Azonban egy ilyen alapvető tervezési változás ebben a szakaszban a projekt végét jelentené, ahogyan azt eredetileg elképzelték.
A Vonal küzdelmei túlmutatnak a várostervezés területén és a Szaúd-Arábiában történő fejlesztés összetett valóságába nyúlnak. Jelentések szerint a kormány engedélyezte a „halálos erő” alkalmazását az emberek kilakoltatására a tervezett útvonal mentén, árnyékot vetve a projekt humanitárius hitelességére.
Ahogy a kételyek növekednek, Szaúd-Arábia elkezdte keresni a kínai befektetést és szakértelmet, hogy életben tartsa a projektet. Ez a fordulat kiemeli a királyság elszántságát a projekt megvalósítására, még akkor is, ha az eredeti vízió egyre inkább elérhetetlenné válik. Az úttörő városi kísérlet kilátásai által elcsábított befektetők most egy alig több mint egy vertikális falut néznek. Az ilyen projekt hozamai valószínűleg sokkal kevésbé csábítóak, mint az eredetileg eladott nagyszabású vízió.
Azonban, ahogy a projekt egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe, fennáll a veszélye, hogy csatlakozik a történelem nagy építészeti kudarcai közé – nagyszabású víziók, amelyek elbuktak a valósággal szemben. A következő évek kulcsfontosságúak lesznek annak eldöntésében, hogy A Vonal képes-e leküzdeni jelenlegi akadályait és teljesíteni legalább néhány ígéretét, vagy továbbra is csak délibáb marad a szaúdi sivatagban. A földmunkagépek továbbra is éjjel-nappal dolgoznak, átformálva a tájat a Vörös-tenger partja mentén. De ahogy dolgoznak, a kérdés egyre nagyobb: Vajon A Vonal egy merész új városi jövő hírnöke, vagy egy figyelmeztető történet az ambíció és a megvalósíthatóság közötti szakadékot illetően?
A döntés még nem született meg, de az idő sürget. A szakadék A Vonal nagyszabású víziója és a csökkentett valóság között napról napra nő. Ahogy Szaúd-Arábia ezekkel a kihívásokkal küzd, A Vonal sorsa nagyban meghatározhatja a királyság képességét arra, hogy újragondolja jövőjét egy olaj utáni világban.