A szinesztéziára, vagyis arra az észlelési jelenségre, amikor egy érzékszervi vagy kognitív pálya aktiválódása egy másikban önkéntelen élményeket eredményez, példa a „szaglószín”, vagyis a szagok és a színek összekapcsolása. Ebben a helyzetben azok, akik „szaglás-szín szinesztéziát” tapasztalják, azt gondolhatják, hogy a szagoknak megfelelő színek vannak.
Most egy új tanulmányból kiderül, hogy a jelenség valójában gyakoribb lehet, mint korábban gondolták. „Itt azt mutatjuk be, hogy a különböző szagok jelenléte befolyásolja, hogy az emberek hogyan érzékelik a színeket” – mondta az új kutatásról szóló közleményében a vezető szerző, Dr. Ryan Ward, a liverpooli Liverpool John Moores Egyetem vezető oktatója.
Ward és munkatársai 24 felnőtt, 20 és 57 év közötti nőt és férfit vetettek alá egy tesztnek, hogy megállapítsák a szag-szín összefüggések jelenlétét és erősségét. A kísérletek időtartama alatt a résztvevők egy képernyő előtt ültek egy zavaró érzékszervi ingerektől mentes térben. Egyikük sem állította, hogy színvak lenne, vagy hogy a szaglásuk sérült lenne, és nem is használtak dezodorokat vagy illatanyagokat.
Az izolációs kamrában négy percig légtisztítót használtak, hogy a levegőben lévő összes szagot eltávolítsák. Ezután öt percen keresztül egy ultrahangos diffúzor hat illat közül egyet – a karamell, a cseresznye, a kávé, a citrom és a borsmenta közül véletlenszerűen kiválasztottat -, valamint kontrollként szagtalan vizet juttatott a térbe.
A résztvevőket ezután arra kérték, hogy módosítsák a képernyőn megjelenített színt, és addig állítsák a tartományt, amíg el nem érik az általuk érzékelt színt.
„Egy korábbi vizsgálatban kimutattuk, hogy a karamell szaga általában keresztmodális asszociációt képez a sötétbarnával és a sárgával, csakúgy, mint a kávé a sötétbarnával és a vörössel, a cseresznye a rózsaszínnel, a vörössel és a lilával, a borsmenta a zölddel és a kékkel, a citrom pedig a sárgával, a zölddel és a rózsaszínnel” – magyarázta Ward.
Az új eredmények azt mutatták, hogy az egyének szignifikáns hajlamot mutatnak arra, hogy a színeket a semleges szürkétől távolabbra helyezzék. Például a „szürke” színt inkább vörösesbarna színnek ítélték meg tévesen, mint valódi semleges szürkének, amikor kávéillatnak voltak kitéve. Hasonlóképpen, amikor karamell illatának voltak kitéve, egy kékben gazdag színt tévesztettek össze a szürkével.
„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szürke érzékelése az öt illatból négynél, nevezetesen a citrom, a karamell, a cseresznye és a kávé esetében a várt keresztmodális megfelelőjük felé hajlott” – mondta Ward.
További kutatásokra van szükség annak pontos értékeléséhez, hogy az illat hogyan befolyásolja a színérzékelést, de az új munka bizonyosan jelzi, hogy a kettő között van összefüggés. Ez azt jelenti, hogy a szinesztézia valójában elég gyakori, csak eddig nem vizsgálták.