Júniusban az amerikai űrhajósok, Suni Williams és Butch Wilmore nyolc napos tartózkodásra számítottak a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), de a Boeing Starliner űrhajójukat érintő aggályok miatt a NASA 2025-ig elhalasztotta a visszatérésüket. Most kilenc másik emberrel élnek az ISS-en, amely nagyjából akkora, mint egy hat hálószobás ház. Williams a „boldog helyének” nevezi, míg Wilmore azt mondja, hogy „hálás”, hogy ott lehet. De milyen is valójában az élet 400 km-re a Föld felett?
Az űrhajósok minden egyes percét a küldetésirányítás tervezi meg. Nagyjából 06:30 GMT körül kelnek, és egy telefonfülke méretű alvókabinból lépnek ki. Nicole Stott űrhajós, aki 104 napot töltött az űrben, elmondja, hogy a fülkék biztosítanak némi magánéletet és helyet a személyes tárgyaknak. Az űrhajósok egy szívórendszeres fürdőszobát használnak, bár egy hiba miatt a vizeletet jelenleg nem lehet újrahasznosítani, így azt tárolni kell. A munka karbantartási feladatokból és tudományos kísérletekből áll az ISS-en, amely akkora, mint egy amerikai futballpálya. Chris Hadfield kanadai űrhajós úgy írja le, mint „sok busz összecsavarozva,” ahol előfordulhat, hogy órákig nem találkozik senkivel.
Az űrhajósoknak napi két órát kell edzeniük, hogy ellensúlyozzák a súlytalanság hatásait a csontokra és izmokra. Stott elmagyarázza, hogy speciális gépeket használnak guggoláshoz, felhúzáshoz és állóképességi edzéshez. Azonban mosási lehetőségek híján a ruhák gyorsan koszolódnak. Stott megemlíti, hogy ugyanazt a nadrágot három hónapig viselte. Az izzadság inkább bevonatot képez a bőrön, minthogy lecsorogna, és a koszos ruhákat végül kidobják. Az „űr szaga” egyedi, fémes illatokból áll, amelyeket az űrsugárzásnak kitett tárgyak okoznak, amikor reakcióba lépnek az oxigénnel az ISS belsejében.
Az ételek többsége vízzel visszaállított tasakokból áll, az űrhajósok megosztják egymással az ételt, és családjuktól is kapnak finomságokat. Stott kedvence a japán curry volt, míg Hadfield az ételt katonai adagokhoz hasonlítja. Az űrhajósokat csapatmunkára való alkalmasságuk miatt választják ki, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Helen Sharman, az első brit űrhajós hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a rossz viselkedés figyelmeztetése és egymás támogatása a csapatharmónia fenntartásához.
A folyamatos ventilátorok zaja ellenére sok űrhajós a szabadidejében szívesen nézi az ablakból a Földet. A bolygó látványa az űrből erőteljes perspektívát nyújt. Sharman megemlíti, hogy „jelentéktelennek” érezte magát a hatalmas világűrben, míg Stott a nemzetközi együttműködésen elmélkedett, amely az ISS-en zajlik.
A visszatérés késlekedése ellenére mindhárom űrhajós kifejezi, hogy bármikor visszatérnének az űrbe. Hadfield összegzi: „A legnagyobb ajándék, amit egy profi űrhajósnak adhatnak, hogy tovább maradhat.” Amikor Stott elhagyta az ISS-t, arra gondolt: „Körömszakadtáig kell levakarniuk a kezemet a zsilipről.”
