A dinamikus tárolási módok kialakításának elsődleges célja a raktárépület jobb helykihasználása. A különféle raktározási igényeknek megfelelően a dinamikus tárolási rendszereknek többféle megoldását hozták létre.
Különösen fontos a rakodólapos állványrendszereknél, hogy jó térfogatkihasználást lehessen elérni, hiszen soros állványok esetében a munkafolyosók elveszik az alapterület 40-60 százalékát. Így, ahol nem elsődleges szempont a FIFO- (first in first out) elv fizikai betartása, de biztosított a maximális helykihasználás, jó eséllyel alkalmazható a láncos mozgatású rakodólapos állványrendszer. A korábban bemutatott görgőpályás átfutóállvány lényegében egy utántöltős rendszer, ahol az állványzat egyik végében történik a rakodólapok betáplálása az állványba, a másik oldalon pedig a kivétele (természetesen a két végen szükséges állványfolyosók alkalmazásával). Ennek ellentéte az elöltöltős állvány, mint például a LAUNE Hungary Kft. által forgalmazott Flow-Rail raklapmozgató láncmechanizmus. Ebben az esetben a rakodólapok beadása és kivétele ugyanazon az oldalon történik, vagyis csak egyetlen munkafolyosó szükséges a rendszer kiszolgálására –ezzel is növelve a raktár kihasználtságát.
A Flow-Rail állványrendszer vázát egymás mögé rendezett soros rakodólapos állványok alkotják, amelyeknek vízszintes tartógerendáin rögzítik a láncokat vezető, csekély súrlódású és nagy szilárdságú, karmos felületű sínpályákat.
A rendszert a különböző terhelési elvárásoknak megfelelően méretezve, a vevői igényekre optimalizáltan lehet tervezni, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kezelési műveletek könnyen elvégezhetők legyenek. E kialakítás egyben lehetővé teszi, hogy a korábbi, bejárható statikus állványt utólag dinamikus állvánnyá alakítsák át.
A rakatok elhelyezése rendkívül egyszerű és gyors, a rendszerben már elhelyezett rakodólapot enyhén megtolják az elhelyezni kívánt rakodólappal, ráültetik a karmos láncrendszerre, majd a targonca tolóerejének köszönhetően a rakatok a helyükre kerülnek. A kitárolás fordított irányban, de ugyanezen az elven végezhető el, azaz a legelső rakodólap kivételével az összes rakodólap egyszerre előrébb kerül. A rakodólapok kicsúszását túltolásgátló akadályozza meg. A rendszer nagy előnye a maximális helykihasználás, mivel a betöltés és a kivételezés ugyanazon az oldalon történik.
A bejárható rendszerrel szemben további előnye, hogy itt a targoncának nem kell behajtania a sokszor balesetveszélyesen szűk, hosszú folyosókba, a rakodási idő megtakarítása mellett a különböző szinteken elhelyezett rakodólapok külön-külön hozzáférhetők.
A láncos mozgatású állványrendszert ott célszerű alkalmazni, ahol nagy sűrűségű raktározást kell megvalósítani, és a raktározandó rakatok maximum annyi árucsoportból állnak, ahány tárolócsatorna áll rendelkezésre. Az állványzat egyes csatornái LIFO- (last in first out) elv szerint működtethetők, azaz amit utoljára tároltunk be, azt használjuk fel először. Vagyis ha egy tárolócsatornában van már áru, de oda helyezünk be egy további rakodólapot – miután ugyanazon az oldalon van a kivétel – ez utóbbi rakodólapot fogják legelőször eltávolítani. (Szemléletesen: egy zsákból elsőként a legfelül elhelyezkedő, legutoljára berakott dolgot tudjuk először kivenni.) Mindez azonban a teljes raktárrendszert tekintve nem jelenti azt, hogy nem lenne megvalósítható a FIFO-elv szerinti csatornánkénti raktározás.
Fentiekből következik, hogy a láncos mozgatású rakodólapos állványrendszer kialakításához csak egy kiszolgáló munkafolyosó szükséges, ezáltal a lehető legjobb helykihasználás érhető el. Gyorsabb a hozzáférés az árukhoz (nem kell bemenni az állványok közé), de időmegtakarítás érhető el az áru önálló mozgása által, kevesebb lesz a megtett út és kevesebb lesz a zavaró tényező (például a targoncavezető részéről a szűk, bejárható – drive-in – állványokban való közlekedés nagy figyelmet igényel).
Ha ezen előnyökhöz hozzávesszük azt, hogy a rendszer meglévő állványelemekbe utólag beépíthető, nem kell különleges targoncákat alkalmazni a raktárban, nagyon gyors a be- és kitárolási idő, minimális a karbantartási igény és az állványelemekhez hasonlóan maximális az élettartam, akkor számos raktározási területen javasolható e megoldás. Ugyanakkor azt is figyelembe lehet venni, hogy a működési elv nem a gravitáción alapul (vagyis nem kell a síneket 4 százalékos szögben megdönteni), így a raktár belmagasságát is kedvezőbben lehet kihasználni. Az alkalmazás tehát elsősorban nem romlandó, műszaki, kereskedelmi áruk esetén indokolt.
A LAUNE egyik partnerének – gyártókapacitása bővítéséhez – újabb területre volt szüksége, amelyet csak a meglévő raktárterületének terhére tudott felszabadítani. A probléma tehát adott volt: meg kellett oldani 850, egyenként 2 méter magas, 1000 kg-os rakodólapos rakomány tárolását lényegesen kisebb alapterületen úgy, hogy egy időben legalább 45 cikkszámú termék hozzáférhető legyen. A láncos mozgatású, rakodólapos állványrendszer (Flow-Rail) létesítésével olyan korszerű, dinamikus tárolási rendszert lehetett ajánlani a vállalatnak, amely megoldást jelentett az összes felmerülő gyártókapacitási területigényre és raktározási problémára. Gyakorlatilag azonos mennyiségű rakodólap volt az új technológiával elhelyezhető a teljes raktárterület 58 százalékán (természetesen úgy, hogy az összes cikkszám az egyes tárolócsatornákban elhelyezhető és külön-külön hozzáférhető volt). A rendszerlétesítés költsége nagyobb, mint a statikus drive-in állványok esetében, amelyet azonban a bemutatott működési előnyök kompenzálnak. Ugyanakkor a létesítési beruházás kisebb a görgős átfutóállványok költségeihez képest, nem beszélve arról az esetről, amikor a gyártókapacitás növelése miatti megnövekedett raktározási igény teljesítésére új épületet kell létesíteni.