A dinamikus tárolási rendszerek több fajtája alakult ki, a különböző tárolási igényeknek megfelelően. Közös lényegük a helytakarékos tárolás, valamint a raktárak jó kihasználása.
A megoldások közül korábban bemutattunk olyan változatokat, amelyeknél elsődleges szempont a FIFO-elv betartása, azaz a legelőször beérkezett rakomány a legkorábban hagyja el a raktárt. Más esetekben előfordul, hogy a LIFO-elv alkalmazása az elsődleges, vagyis amit utoljára tároltunk be, azt használjuk fel először. Utóbbi megoldást kínálnak az úgynevezett push-back rendszerek, amelyben a fix állványzaton belül mozog hátra-előre a raklapos áru.
A push-back rendszerek első esetében a speciálisan kialakított raklapos állványzatba görgőket helyeznek el. A rakományokat ezekre a görgőkre helyezik, és a következő behelyezendő rakománnyal mindig beljebb tolják az előzőleg betároltat. Kitároláskor a targonca megemeli az első rakatot, és hátramenetben, lassan kihúzza az állványrendszerből. Közben ellen tart a bentebb lévő rakatoknak mindaddig, amíg az ütköző meg nem fogja azokat.
A LAUNE Hungary Kft. által forgalmazott görgős push-back rakodólapos állvány a gravitációs állvány egyszerűsített változata. Az állványrendszer vázát az egymás mögé rendezett rakodólapos állványsorok alkotják, amelyek vízszintes tartógerendáira építik be a görgősorokat 4 százalékos lejtéssel. Az állványt a különböző terhelési elvárásoknak megfelelően lehet méretezni, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kezelési műveletek könnyen elvégezhetők legyenek. Ha a legelső rakományt kivesszük az állványzatból, akkor a beépített görgősoron az áru a saját súlyánál fogva előregördül, és kivehetővé válik. E megoldásnál a tárolt anyagokat a be- és kitárolásnál dinamikus erőhatások érhetik, emiatt fontos, hogy előtte stabil rakatokat képezzenek.
A push-back rakodólapos állványok másik fajtájánál a speciálisan kialakított rakodólapos állványzatba kerekekkel ellátott rakománytartó kereteket helyeznek el. Ezek a kocsik üresen egymás fölé gördülnek, ezekre kell rakodni a rakományokat, és mindig beljebb tolni a következővel az előzőleg betároltat. A kocsik különböző szélességűek és a 2,5 százalékban megdöntött sínrendszerben gördülnek. Ha a csatorna üres, a kocsik egymás tetején helyezkednek el a betárolási oldalon. Először a legnagyobb kocsira kerül a betárolandó áru, majd a második rakat hátranyomja az első kocsit, ezután helyezhető el a rakodólap az üres kocsin. Ezt a műveletet addig lehet ismételni, amíg a csatorna meg nem telik. Az utolsó raklapot közvetlenül a sínekre kell elhelyezni. Itt nem a rakomány, hanem a kocsik által történik a hátra, illetve az előre mozgatás, vagyis a rakatokat közvetlenül nem éri erőhatás.
A push-back állványok segítségével a LIFO elv előnyeit lehet kihasználni. A rakatok elhelyezése egyszerű, a már az állványban elhelyezett rakodólapot megtoljuk az elhelyezni kívánt rakodólappal. Vagyis a be- és a kitárolás ugyanazon az oldalon történik, az állványzathoz csak egy közlekedési folyosó szükséges, ami maximális helykihasználást biztosít. A bejárható rendszerrel szemben nagy előnye, hogy itt a targoncának nem kell behajtania a folyosókba, az áruk önálló mozgásának köszönhetően kisebb a megtett út, kevesebb a folyosókban a zavaró tényező.
A push-back rendszer elsősorban külföldön terjedt el, pedig e helytakarékos megoldás előnyei számos területen indokolhatja a hazai alkalmazást is. A raktári helymegtakarítást jól érzékelteti, hogy hagyományos soros állványzat esetén egy 630 rakodólapos igény esetén, 20 m-es állványhosszal a raktári alapterület 600 m2-t igényel. Ugyanilyen elhelyezés esetén a push-back kocsis állványzat már 33 százalékos alapterület- felszabadítást tesz lehetővé. Ha a push-back görgős állványrendszert alkalmazzuk, a szükséges raktári alapterület 40 százalékkal csökken.
A push-back rendszer alapterület-igénye – a dinamikus tárolási módokat jellemző műszaki kialakítás miatt – jelentősen kisebb a hagyományos soros állványos tárolási módhoz képest. Hogy melyik megoldás alkalmazása célszerű egy adott tárolási feladat esetében, az több szempont figyelembe vételét igényeli. Az optimális döntés a rendelkezésre álló alapterület, a belmagasság, a raktári technológiai igény és az áruforgalom jellemzői szerint hozható meg.